Hétvégi jegyzet 4.

Hétvégi jegyzet 4.

2016. aug 19.

Elmesélek egy történetet, ami nyáron a Balatonnál esett meg.

sf-boy-and-girl-twins.jpg

A tóparton játszottunk több gyerek és szülő társaságában, amikor arra sétált egy anyuka a két év körüli kisfiával. A kisfiú azonnal odarohant a homokban hagyott játékokhoz és elkezdte a földet túrni az egyik lapáttal. Anyuka hirtelen ráripakodott: "Tedd le rögtön, ne játssz azzal!" Gondoltam, az lesz a folytatás, hogy azért, mert az más játéka, de nem. "Tedd le, mert az rózsaszín. Te fiú vagy, nem szereted a rózsaszínt!"

Mélyen megdöbbentem. 

Láthatólag a kisfiú sem értette anyja reakcióját, mint ahogy gondolom azt sem érti még, amikor azt kapja, hogy ne sírj, mert te fiú vagy, ne játssz babával, mert te fiú vagy, ne rinyálj, mert fiú vagy. Felnőttként pedig majd azt mondja, hogy a nő helye a konyhában, aki más, mint mi, azt pedig utáljuk. Lehet, hogy túl messzire megyek, de ez szerintem itt és ekkor kezdődik. 

Miközben mi nők, egyenlőséget akarunk magunknak az élet számos fontos területén, olyan férfiakat nevelünk, akik sztereotípiák mentén nőnek fel? Azt mondja egy anya a gyerekének, hogy ne érjen hozzá valamihez, mert az rózsaszín, miközben talán kikéri magának, ha a férje otthon "takarítónőnek" nézi? 

Örülök, hogy azt látom van ez másképp is. Az egyik ismerősömnek a két év körüli fia néha olyat játszik, hogy a hátára kötözve hordoz egy játékbabát, mert anyukájától ezt látta. És megteheti, hogy hozzáér egy játékbabához, hiszen ha ehhez van kedve, akkor nem árt. Felnőtt korában valószínűleg ő is apa lesz. Nem attól lesz valaki férfi vagy nő, hogy gyerekkorában a pólóján Pókember vagy Jégvarázsos hercegnő virított. Ez marketing. 

A gyerekeknek engedni kell, hogy kibontakozzanak a játékban, ők formálják és irányítsák azt. Nem pedig fordítva... Egyenlőnek kell lenniük a játékban, és arra kéne buzdítanunk őket, hogy nemi sztereotípiáktól függetlenül használják a fantáziájukat és a kreativitásukat.