Hétvégi jegyzet 3.

Hétvégi jegyzet 3.

2016. jún 25.

Túl vagyunk Dávid első betegségén, amit jobban viselt, mint vártam. Igazi kis hős volt.

summer-sunshine-fun.jpg

Ez a hét két dologról szólt: Dávid beteg volt és majd megsültünk otthon. Előbb-utóbb túl kellett esnünk az első betegségen, ami szerencsére nem viselt meg annyira, mint vártam. Ez annak köszönhető, hogy Dávid alig mutatta jelét annak, hogy lázas és fáj a torka. Az sokkal jobban kiborított, amikor a napokban rácsuktam a mosógép ajtaját a kis ujjaira. Miközben a jobb kezét óvtam az ajtótól, ráhajtottam a balra... Nagyon sírt. Nem úgy, mint a betegségtől. Még lázasan is minden szembejövő emberre mosolygott az utcán a babakocsiból és integetett nekik. 

Egyébként elképesztő, hogy az idősek mennyire örülnek ennek! Egyben szomorú is, hogy az elmúlt hetekben mennyi magányos öreg embert ismertem meg, akik kitörő lelkesedéssel fogadják egy baba őszinte kedvességét. Megállnak, beszélgetünk és sokan azt is elmondják, hogy ez a pár perc, ez a mosoly és kedvesség feldobta a napjukat, sőt ez az egyetlen jó benne... 

Amióta Dávid velünk van, sokkal nyitottabb lettem idegen emberek történeteire. Mondjuk kell is ez a nyitottság, mert állandóan odajönnek hozzánk beszélgetni, köszönni a babának, érdeklődni róla. Lassan nem tudunk a környékünkön úgy végigmenni, hogy ne kéne szinte már-már ismerősként köszönteni néhány szembejövő embert: integet a gyógyszertáros, odajön a sajtárus, ránk köszön a néni az ötödikről és így tovább. Mindenki tudni akarja, hogy jár-e már a baba, hány foga van, szopik-e és hány kilós most. Jó érzés ez a kitüntetett figyelem, amiben részesülünk, bár néha azért szeretnék csak úgy a gondolataimba burkolózva, csendben sétálni. 

Mindenesetre leszámoltunk a betegséggel, magunk mögött hagytuk a forró városi lakást és most már a vidéki nyugalomban élvezzük a nyarat. Szép hétvégét nektek!