Nem bízza a véletlenre napjait - Katona Eszter

Nem bízza a véletlenre napjait - Katona Eszter

2016. már 12.

A hétköznapok egyik nagy kihívása, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munka és a magánélet vagy a család között. Elsőként Katona Eszter, a babyberry és a Pici Piac megálmodója osztotta meg velem tapasztalatát. 

life01.JPG

Eszterrel most már több mint egy éve ismerjük egymást, és úgy érzem, nem csak a közös munka köt össze bennünket, hanem az is, hogy némileg hasonló életutat jártunk be. Mindketten ügynökségnél dolgoztunk, anyák vagyunk és ami számára a babyberry és a Pici Piac, az nekem a blogolás. Szenvedély és munka, ami mellett képes időt szakítani két gyermekére, Luca Sárára és Samura, esténként pedig férjével szövi tovább álmait. 

Talán azt csodálom benne a leginkább, hogy még sosem láttam idegesnek, szétesettnek, kapkodósnak. Mindig higgadtnak és nagyon tudatosnak tűnik. Az interjúsorozat első részében vele beszélgettem arról, hogyan tud helyt állni vállalkozóként, anyaként, feleségként és mennyire sikerül mindezek mellett magára is időt szakítania. 

Maison blog: A kisfiam mellett nekem sokszor gondot okoz, hogy esténként már nincs időm és erőm ötletelni, ami egy kreatív munkánál elengedhetetlen. Ha visszagondolsz arra az időszakra, amikor a babyberry született, akkor hogyan teremtetted meg a szükséges időt az ötletelésre, álmodozásra, kreatív feladatokra?

Katona Eszter: Ez nehéz dolog. Szerintem hasonlítok hozzád, mert én is időbeosztás szerint próbálom rendezgetni az életemet, ami talán a szakmai múltunkból adódik. Amikor elkezdtem a babyberry-t, akkor még napi 6 órát dolgoztam az ügynökségnél, utána mentem a bölcsibe, délután pedig igyekeztem a lehető legtöbb időt Luca Sárával tölteni. Miután elaludt, akkor kezdtem dolgozni a babyberry-n. Akkor még nem volt olyan sok sürgős dolog a márka körül, mint most, hiszen az az időszak a tervezgetésről szólt. Amikor aztán eljött az a pont, hogy muszáj volt ráfeküdnöm a munkára a vállalkozás beindításához, akkor segítséget kértem anyukámtól és a férjemtől, Petitől. Ilyenkor velük volt Luca Sára, én pedig csak a munkára koncentráltam. 

Mindig olyan voltam, hogy ha dolgozom, akkor az iszonyatosan koncentrált, tehát nem szörfözgetek közben a neten, nem ugrálok erre-arra, sőt az a véglet vagyok, aki ha belemerül a munkába, akkor elfelejt enni és inni, mindent. Viszont ha nem dolgozom, akkor nem foglalkozom a munkával. 

Amikor már olyan állapotban volt a babyberry, hogy úgy éreztem erre érdemes feltenni a lapjaimat és útjára indítani a márákát, akkor felmondtam a munkahelyemen. Hirtelen úgy éreztem, hogy rettenetesen sok időm lett, sokkal nyugodtabb és kipihentebb voltam, az estéket már nem kellett munkával töltenem és egy hatalmas stresszfaktortól szabadultam meg. 

Ekkor megvoltak a feladataim arra a 6 órára, sőt lazább napokon az is belefért, hogy valakivel együtt ebédeltem, így jutott időm a kreatív feltöltődésre is. Nekem az ötletek általában nem a munkaidőben jönnek, hanem a szabadidőmben. 

Mit jelent neked mostanában a szabadidő? 

Most már máshogy mennek a dolgok. Akkor változott meg minden, amikor Samu megszületett. Megszűnt az a napi fix 6 óra, amit a munkára tudok szánni, ehelyett alkalmazkodtam Samuhoz. Ha alszik másfél órát, akkor én abban a másfél órában szerintem annyi munkát elvégzek, mint más 3 óra alatt. Ilyen az én habitusom, ha van 5 percem, akkor arra az 5 percre is képes vagyok kinyitni a gépet és a lehető leghatékonyabban elintézni a dolgomat. Ez egyrészt nagyon idegesítő tud lenni Peti számára, másrészt nagyon tisztel érte, hogy ennyire fegyelmezett vagyok. 

Mivel töltöd az időt, akkor ha a gyerekek például alszanak, nincs munka és csak te számítasz? 

Akkor Petivel. Ez a klasszikus csak magamra fordított idő az elmúlt 3 hónapban sajnos teljesen kimaradt. Ez az egy, ami most nem fér bele az időmbe. Arra viszont nagyon figyelünk, hogy a kettesben töltött idő meglegyen. 

És ezt milyen gyakran tudjátok megoldani? 

Amíg csak egy gyerek volt, addig viszonylag sűrűn, mert könnyebb volt például anyukámhoz átvinni őt és elmenni vacsorázni vagy akár néhány napra külföldre. Két gyerekkel már nem olyan egyszerű, de így is sikerült elrendezni azt, hogy a megismerkedésünk évfordulóján és a házassági évfordulónkon anyukám és a másik nagymama vigyázott rájuk. 

A nagyszülők nagyon nagy segítséget jelentenek. 

Igen, egyrészt nagyszülők nélkül nem tudnánk megoldani ezeket, másrészt ha Peti nem lenne ilyen támogató, akkor se tudnám így vinni a saját vállalkozásom. Ha ő nem állna mögöttem és nem hinne bennem, nem tenne meg mindent, hogy nekem meglegyen az az idő, amikor a babyberry-vel és a Pici Piaccal tudok foglalkozni, akkor már rég lehúzhattam volna a redőnyt.

munka01_1.JPG

Mi nyújt mostanában számodra kikapcsolódást?

Ha ketten vagyunk Petivel, vagy fél évvel ezelőttig bikram jógáztam és az nagyon jó volt. Iszonyatosan nehezen kapcsolom ki az agyamat, én képtelen vagyok leülni és olvasgatni. A bikram jóga arra volt jó, hogy az alatt teljesen kikapcsoltam. Ez most hiányzik, de majd ha Samu nagyobb lesz, akkor ismét járni fogok. Nekem most az is nagyon jó kikapcsolódás, ha elmegyünk játszótérre vagy a parkba és nézem, ahogy Luca Sára biciklizik. 

Volt életed során olyan időszak, amikor azt érezted, hogy a munka a magánéleted vagy a pihenés rovására megy?

Igen, abszolút. Az az időszak volt, amikor a babyberry előkészítése zajlott és még dolgoztam az ügynökségnél is. Akkor a saját egészségem rovására ment a munka. Nehéz döntés volt, főleg anyagi szempontok miatt, de végül felmondtam és ez volt a legjobb döntés. 

Vannak olyan szokásaid, amik abban segítenek, hogy minden nap legyen energiád a gyerekekkel lenni és dolgozni?

Nekem az alvás egy nagyon fontos dolog. Világéletemben mormota típus voltam és nagyon nehezen ébredek reggelente. A fáradságot nehezen viselem. Korán álmosodom és későn kelek fel... Legkésőbb este 11-kor lefekszem és a gyerekek mellett is olyan 8-ig alszom. Nem tudok éjjel dolgozni, olyankor nem fog már az agyam.

Egyszerűen szükségem van arra, hogy miután elaludtak a gyerekek, akkor kicsit Petivel legyek, igyunk egy pohár bort és átbeszéljük, hogy kivel mi volt aznap. Ő is vállalkozó típus, szeretünk együtt álmodozni, tervezgetni. Kell, hogy lezárjuk a napot, mert nem lehet, hogy gyerektől gyerekig tartson a nap. 

Reggel szükségem van egy teához az ébredéshez. A másik pedig a sport, amire most nincs rendesen időm, ezért itthon hasizmozok a YouTube-ról. Ez csak egy 7 perces gyakorlatsor, amire viszont minden nap szakítok időt, mert az lehetetlen, hogy 7 percem ne legyen egy kis edzésre! Azóta amúgy sokkal jobban érzem magam a bőrömben. 

Úgy érzem, megtaláltad azt az egyensúlyt, amivel ki tudod hozni a napjaidból a maximot. Mi az, amit mégis bánsz, hogy arról le kell mondanod?

Nem bánom, de azért néha eszembe jut, hogy vannak anyukák, akiknek szülés után van egy hosszabb szabadságuk, semmi más dolguk nincsen, mint a gyerekükkel lenni, tolni a babakocsit, napozni a padon... Mindezt lelkiismeret furdalás nélkül.

Szerintem te azt hamar megunnád.

Nem azt mondom, hogy hiányzik, de el tudnék viselni egy ilyen napot. Az ember akkor tud igazán kikapcsolni, ha tényleg nincsen semmi feladata, de egy saját vállalkozás mellett ezt nem tehetem meg, mert a gondolataim mindig máshol lennének. Szülés után még a kórházból is a decemberi Pici Piacot szerveztem. De nem bánom, hogy így alakult, mert iszonyatosan élvezem, amit csinálok! Hihetetlen, hogy mindössze egy éve kezdtem az egészet, és a Pici Piac Facebook oldalán 5500 rajongó van, a babyberry-t is nagyon sokan ismerik és szeretik már.

Jó sokfelé kell szakadnod.

Igen, de a gyerekektől nem vennék el időt, mert annyira cukik, hogy azt a szívem nem engedi. A munkától nem lehet elvenni, éjszaka pedig aludni akarok. Abban nem hiszek, hogy sokáig fenntartható lenne, ha valaki éjszaka nem pihen, hanem dolgozik. Sőt tapasztaltam, hogy amikor volt az a rossz időszakom, akkor olyan fáradt és stresszes voltam, hogy a gyerekkel is nagyon türelmetlen voltam. Emlékszem, egyszer munka után sétáltunk Luca Sárával, aki minden bokornál megállt egy kicsit és már egyre idegesebb voltam, úgyhogy rászóltam, hogy Menjünk már, rég ott kéne lennünk a játszótéren. Aztán rájöttem, hogy de miért is kéne ott lennünk a játszótéren? Hova sietek, miközben neki az a jó és érdekes, hogy minden fűszálat megnéz? Akkor ott átkattantak a dolgok, és azóta sokkal türelmesebb vagyok. Emlékszem, hogy neked is volt egy bejegyzésed erről, hogy milyen nehéz elengedni ezt az állandó rohanást... Ha dolgozom, akkor szétpörgöm magam, ha viszont a gyerekekkel vagyok, akkor minden abban a tempóban történik, ahogy ők akarják.

Milyen tanácsot tudnál adni azoknak az anyukáknak, akik saját vállalkozást visznek a baba mellett? Hogyan találhatják meg az egyensúlyt a munka és a család között?

Érdemes átgondolni, hogy hány órát szeretne munkával tölteni egy nap és mik azok a fontos dolgok, amikről nem szeretne lemondani. Nézze meg, hogyan tudja ezeket összeegyeztetni és ne adja fel! Ezekre meg kell találni az időt, mert szerintem nem lehet véletlenszerűen csinálni. Úgy értem, nem mondhatom azt, hogy majd egyszer elmegyek fodrászhoz, mert abból sose lesz semmi. Viszont van egy pár dolog, amiről le kell mondani, ehhez muszáj hozzászokni. Azt látom, hogy sok embernek kifolyik az idő a kezéből. Alszik két órát a gyerek, ő pedig elkezd ezt-azt csinálni véletlenszerűen, majd felébred a gyerek, ő pedig azt érzi, hogy megint nem haladt semmivel. Szerintem előre el kell határozni, hogy ha ma elalszik a gyerek, akkor mik lesznek azok a teendők, feladatok, amiket el fogok végezni, máskülönben tényleg elúsznak az órák.