4 regény, aminek elolvasása után azonnal Párizsba akarsz utazni

4 regény, aminek elolvasása után azonnal Párizsba akarsz utazni

2015. dec 27.

Gondoltátok volna, hogy a párizsi terrortámadást követően jelentősen megugrott az érdeklődés Hemingway Vándorünnep című visszaemlékezése iránt? 

img_0735.JPG

Állítólag ez történt miután egy riportnak köszönhetően Párizsnak címzett "szerelmes levéllé" vált. Egészen pontosan az optimizmus szimbólumának kiáltották ki Franciaországban ötven évvel a megjelenése után, ami egy olyan Párizsról szól, amilyennek a városnak lennie kell a novemberi terrortámadás ellenére is. A könyvre hivatkozva arra biztatták az embereket, hogy ne változtassanak azokon a szokásokon, amitől Párizs olyan különleges hely évtizedek óta. Ne maradjanak otthon, hanem járjanak kávéházba, üljenek ki a teraszokra és továbbra is legyen ez a város az irodalom és a kultúra európai központja. 

Vándorünnep

Hemingway a húszas években élt Párizsban, ami az egyik legszebb időszak volt a művészek számára. Halála előtt egy évvel fejezte be visszaemlékezését, amit posztumusz műként 1964-ben adtak ki először. Nekem egy 1966-os példányt sikerült megszereznem belőle és azóta biztosan tudom, hogy mit válaszolnék, ha valaki megkérdezné tőlem, hova szeretnék visszamenni az időben egy időgéppel... 1925, Párizs.

img_0733.JPG

Sajnálom, hogy legutóbbi párizsi utazásom előtt még nem olvastam ezt a könyvet, mert néhány helyet szívesen felkeresnék ez alapján, bár Hemingway egykori lakhelyét így sem mulasztottam el megnézni, amiről ITT írtam is. 

"Párizs örök, s azok emlékezete, akik ott éltek, más, mint bárki másé. Újra meg újra visszatértünk, bárhonnan, bármennyit változott is Párizs, és bármilyen nehéz - vagy könnyű - volt odajutnunk. Érdemes volt visszatérnünk, mindig busásan visszakaptuk, amit magunkkal vittünk. Valamikor réges-régen, amikor még nagyon szegények voltunk és nagyon boldogok, ilyen volt Párizs."

A könyv által bepillanthatunk az akkori Párizsban élő művészek életébe és "emberi alakot ölt" Scott Fitzgerald és felesége, Ezra Pound, Picasso vagy Gertrude Stein. No meg Hemingway, aki olyan közvetlenséggel mesél a saját botlásairól, szegénységéről, napi rutinjáról vagy épp a gyereknevelési szokásairól, mintha egy rég nem látott nagybácsit hallgatna az ember sztorizgatni. Szánjatok egy kis energiát arra, hogy megszerezzétek valamelyik példányt belőle! 

A párizsi építész

Véletlenül akadtam erre a könyvre és nem vártam tőle túl sokat, mégis az egyik legkellemesebb csalódásom lett az elmúlt időszakban. 

img_0734.JPG

Szerintem ez egy magával ragadóan izgalmas regény, amin néha sírtam, máskor pedig annyira elborzasztott, hogy kis időre le kellett tennem pihentetni a dolgot... Mégis néhány nap alatt kiolvastam, pedig nagyon igyekeztem hosszúra húzni, hogy sokáig élvezhessem a fordulatos történetet. 

A regény főszereplője Lucien Bernard, párizsi építész, aki a német megszállás ideje alatt, 1942-ben megbízást kap arra, hogy nagyon sok pénzért cserébe olyan rejtekhelyet tervezzen egy lakásba, ahol biztonsággal elbújhat egy zsidó férfi. Noha tudja, hogy az életébe kerülhet, a kihívás miatt vállalja a feladatot, amit aztán újabb és újabb követ. Egészen addig csak az építészeti feladatot látja a dologban, amíg tragédia nem történik az egyik általa tervezett rejtekben... Innentől kezdve érzi csak át azt, hogy emberek életéről van szó, és persze a sajátjáról is. Gondolom mondanom se kell, hogy a németek a nyomában vannak és nagy erőkkel nyomoznak azért, hogy kiderítsék, ki építi az eszükön túljáró rejtekhelyeket. A regény fordulatos, remek ütemű könyv pici drámával és szerelmi szállal fűszerezve. Szinte kiált a megfilmesítés után!

Ebéd Párizsban

Én angolul olvastam ezt a könyvet, de magyarul is megjelent. Egy gasztronómiai, kulturális kalandozás Párizsban az író, Elizabeth Bard memoárján keresztül. Az amerikai nő beleszeret egy francia férfiba és hamarosan a felesége lesz, ezzel együtt pedig Párizsban telepedik le. Lelkesen veti bele magát új életébe, megismerkedik a helyi piacokkal, boltokkal, kávéházakkal és minden nap újabb recepteket próbál ki, amelyeket az olvasóval is megoszt. A konyhaművészeten keresztül igyekszik megismerni és megérteni a francia kultúrát, és lényegében sikerrel is jár. 

img_0732.JPG

Bár először valami csöpögős lányregényre számítottam, hamar rájöttem, hogy ez egy felnőtt történet, ahol bár Párizs nem csak a szép oldalát mutatja meg, mégis tipikusan olyan könyv, aminek elolvasása után az ember legszívesebben felülne az első repülőre és meg sem állna egy párizsi piacig, a hóna alá csapna egy bagettet, valamilyen sajtot és egy üveg bort, majd jóízűen elfogyasztaná a Luxembourg-kert egyik padján ücsörögve. 

Párizs - egy város fényei és árnyai

Amikor először megláttam, hogy milyen vastag ez a könyv, hátast dobtam: 739 oldal! Egy kisbaba mellett leküzdhetetlen feladatnak tűnt, hogy elolvassam, és bár még nem végeztem vele teljesen, mégsem bánom, hogy belevágtam.

img_0730.JPG

Edward Rutherfurd regényében Párizs különlegességét próbálja megragadni. A város lelkét, életét, amit a benne lakó emberek formálnak generációkon át. Aki járt már Párizsban az tudhatja, hogy ott szinte minden saroknak kivételes hangulata, kisugárzása van. Nehéz szavakkal leírni mindezt, Rutherfurdnak mégis sikerült ezt az érzést átadni a regényén keresztül. 

Találkozunk a könyvben konzervatív, arisztokrata dinasztiával és kétkezi, forradalmi eszméket valló munkáscsaláddal csakúgy, mint a város gazdasági vérkeringését biztosító polgári és üldözött zsidó famíliával. Sokféle történet és emberi sorsot követhetünk végig generációkon keresztül, egy valami azonban közös bennük. Párizs. Mert Párizs örök és már mindent látott. 

>>> Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd a Maison blogot a Facebookon is. <<<