Lassíts!

Lassíts!

2015. nov 28.

Ismerős helyzet nektek, hogy állandóan csak rohantok valahova és amikor kicsit pihenhetnétek, akkor is ezer dolog cikázik a fejetekben? 

mood01.jpg

A fiam születése óta természetesen rengeteg változás történt az életemben, az egyik legfontosabbra azonban csak nemrég eszméltem rá. Ez pedig az, hogy most már jelen tudok lenni. Máris kifejtem, hogy mire gondolok!

Mindig szerettem a pörgést. Ha nincs elég feladatom, munkám, akkor haszontalannak érzem magam és egy perc alatt magamba zuhanok emiatt. Korábban állandóan az órát néztem és még a pihenést is csak meghatározott ideig engedtem magamnak. Elhatároztam például, hogy szombaton 11-12 óráig könyvet fogok olvasni, majd 10 percet nézegethetem a Pinterestet és így tovább. Spontán mi? Eközben valahogy sosem voltam igazán jelen abban, amit csinálok. 

Egyik reggel a Duna-parton sétálgattam Dáviddal és azon kaptam magam, hogy az jár a fejemben, milyen kampányt kéne csinálnom az egyik ügyfélnek, és miket kellene venni a boltban. Majd körbenéztem és szinte rácsodálkoztam, hogy milyen szép körülöttem minden ezen a hideg reggelen, a víz, a hegyek, az épületek, a felhők és milyen nyugodtan alszik a fiam a babakocsiban. Majdnem kihagytam ezt a pillanatot, mert nem figyeltem oda eléggé arra, amit éppen csinálok... 

A mai napig vissza tudom idézni, hogy azon a reggelen milyen volt a hőmérséklet, milyenek voltak a fények, milyen illatok terjedtek a levegőben, mert sikerült minden érzékszervemmel megélnem és csak arra figyeltem, ami épp körbevesz. Olyan kevés ilyen emlékem van és ez olykor elszomorít. 

Nyilván az élet nem engedi azt meg, hogy állandóan csak sétálgassak, nézelődjek és élvezzem a pillanatot, de szeretném tudatosabban csinálni ezeket a dolgokat. Szeretnék lassítani és olyan dolgokat meglátni, ami mellett amúgy elsietnék. Nem akarok a múlton rágódni és nem akarok állandóan a jövőn agyalni. 

Kata barátnőm posztolt nemrég egy idézetet a blogjára, ami nagyon megragadott és ezzel zárom ezt a bejegyzést: 

"Nekem egyszer Indiában azt mondta egy láma, hogy ő nem látott fegyelmezetlenebb gondolkodású embereket mint az európaiak. Mert az európaiak mindig az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon és a sérelmeiken rágódnak, ami egy irrealitás mert már nincs. Vagy a jövőjükön töprengenek és azt próbálják megtervezni - boldogok akarnak például lenni a jövőben -, ami egy irrealitás mert még nincs. És nem élik meg soha kellő intenzitással a jelent, a most és ittet... azon átszaladnak. És ezt ők egy lelki fegyelmezetlenségnek gondolják. Elmenekülést a jelenből vagy a múltba vagy a jövőbe. Nem szeretik..." Popper Péter