Munka-e a blogírás?

Munka-e a blogírás?

2014. sze 03.

Legutóbb a fodrászom szegezte nekem ezt a kérdést. Kifejtette, hogy úgy vette észre, manapság mindenki blogot ír, viszont nagyon ritka, hogy ebből rendszeres fizetése származzon, úgyhogy áruljam már el neki, munkának tartom-e azt, ha valaki blogot ír? Hozzátartozik, hogy én nem szeretek hajvágás közben társalogni, az a fajta vagyok, aki némán mered magára a tükörben. Ezzel a kérdéssel azonban rákényszerített arra, hogy beszélgetni kezdjünk, ugyanis erre nem lehet egyszerűen igennel vagy nemmel reagálni. 

blogging.jpg

Nem szeretném most minősíteni a blogokat és nem akarok személyeskedni sem, épp elég szűk baráti körben (na jó a Twitter nem annyira szűk kör) kibeszélni egyes hazai bloggerek "végtermékét". Van, akinek az írás nagyobb feladatot jelent, van akinek kisebbet. Van, aki rövidebb posztokat ír és van, aki hosszabbat. Van, aki jó fotókat készíttet (magáról), de nem tud értelmezhetően fogalmazni, és van aki nagyszerű írásokat ad közzé, kevés képpel. Minden blog más, ahogy minden ember is. Egy dolog viszont közös: blogot írni igenis nagy feladat! 

A blogolásban egyedül vagy. Nem számíthatsz egy szerkesztőségre, nincs mögötted egy magazin, nem ellenőrzi le a munkádat egy főszerkesztő. Minden rajtad áll vagy bukik. Te választod meg a témákat, a te neved kerül minden poszt alá és a felelősség csak a tiéd. Te vagy az egyetlen arca a blognak, az a te személyiségedet tükrözi és neked kell kitárulkoznod mások előtt, akikről alapvetően azt sem tudod, hogy kicsodák. Ha ezt megtetted és fejest ugrottál ebbe, akkor egyedül kell viselned a kritikák súlyát. Ami mint tudjuk, lehet pozitív és negatív is, utóbbi inkább arctalan kommentek formájában érkezik a bloggerhez. Magyarországon sajnos látványosan sokan vannak azok, akik úgy vezetik le a napi frusztrációjukat, hogy online beszólnak valakinek. A kommentezés jelensége megérne egy külön bejegyzést, de most csak arra akartam kitérni, hogy blogírás közben fel kell nőnie az embernek. Kap két simogatás mellé egy pofont, majd újabb két vállveregetés mellé egy rúgást. Ha ez elveszi az ember kedvét az egésztől, akkor jobb, ha abbahagyja, mert a kemény munka még csak ezután következik!

Ha valaki komolyan gondolja a blogolást, akkor naponta, kétnaponta friss tartalmat kell gyártania a blogjára. (Nem baj, ha akad olyan, aki csak havonta ír egy-egy bejegyzést, de abban az esetben én inkább egy kedves hobbinak tekintem az írást.) Naponta témákat kell találnod, naponta írnod kell, fotózni, interjút készíteni, emailezni, rendezvényre menni, promózni... Ez a kemény része. Akárcsak egy munkahelyen, akkor is csinálnod kell, ha éppen nincs kedved hozzá, nincs témaötleted vagy a napi 8 órás munkád után fáradt vagy már, esetleg hajnalban kelsz, hogy megírj egy posztot. És máris elértem a  lényeghez. 

A blogírás teljesen olyan tulajdonságokat mutat mint egy munka, olyan hozzáállást kíván meg az írótól, mint egy munka, annyi feladattal járhat mint egy munka, csak nem jár érte fizetés. Szuper, hogy nincs főnök, aki leszúrjon, ha valamit elrontasz, de a visszajelzést így is megkapod. Ha rosszul csinálod, nem lesznek olvasóid, nem fejlődik a blog és nem lesznek hirdetők, együttműködők. 

Logikus módon következik a kérdés, hogy miért csinálja valaki, ha nem kap érte fizetést és nem tud megélni a blogolásból? Mások nevében nem szólhatok, csak azt tudom, hogy nekem ez szerelem. Ha jó tartalmat tudok létrehozni, akkor az örömmel tölt el. Ha vannak, akik elolvassák, amit írtam, másoknak is tetszik, és azt kapom vissza az olvasóktól, hogy sikerült valami aprósággal hozzájárulnom ahhoz, hogy jobb legyen a napjuk, átadtam valami információt vagy gondolatot, akkor pedig végtelenül elégedettnek érzem magam. Egy bloggert jó esetben nem a magamutogatás hajt, hanem az olvasói. Van, aki újságíróként olyan cikkeket ír fizetésért, amire nem büszke, és van, aki fizetés nélkül ír olyan posztokat, amire viszont az. A legjobb persze az lenne, ha ez a kettő valahol találkozna. 

Szerintetek munka a blogírás?