Renoir kertje és Picasso törzshelye

Renoir kertje és Picasso törzshelye

2014. júl 19.

Toulouse-Lautrec, Picasso, Renoir... mind-mind részei a Montmartre történelmének. Ha pedig szeretne az ember egy kicsit visszarepülni az időben, akkor arra a legjobb hely Párizs legbájosabb múzeuma, a Musée de Montmartre, illetve a közeli Lapin Agile kabaré! 

04_2.JPG

Musée de Montmartre

A múzeum két épületben terül el, amelyek körülbelül háromszáz évesek és több művész élt bennük. A leghíresebb lakó Pierre-Auguste Renoir, aki például itt festette a "La Balançoire", a "Le Bal du Moulin de la Galette" és a "Jardin de la rue Cortot" című képeit 1876-ban. 

renoir02.jpg

A régi ház külső homlokzatát éppen felújítják, de bent a kert igazi nyugodt, varázslatos búvóhely. Főleg eső idején, mint amikor én jártam ott. A kertet egyébként Renoir festményei alapján újították fel nemrég és októberre Suzanne Valadon, francia festőnő stúdió-lakása is megszépül.

02_1.jpg

01_4.JPG

06_2.JPG

07_1.JPG

08_2.JPG

09_1.JPG

renoir.jpg

Renoir: La Balançoire

Az épületben változatos kiállítás kapott helyet, vannak festmények, régi fotók, kabaré plakátok és rajzok, például a Lapin Agile névadó képe vagy a Chat Noir híres plakátja. A hátsó, domboldali kertből remek kilátás nyílik a középkori szőlőskertre, amelyet 1933-ban telepítettek újra. (A The New York Times szerint itt készül a város legdrágább rossz bora...) Sőt, a domboldalról remekül rá lehet látni 1800-as éves közepén megnyitott Lapin Agile kabaréra, ami még ma is működik!

Az ember nem tud anélkül sétálgatni a kertben, hogy ne az járna a fejében, hogy milyen remek lehetett itt élni, elzárva a kíváncsi tekintetek elől, a kerítés mellől szemlélve a környéket. A művészet szinte minden szegletet átjár. 

13_1.JPG

10.JPG

11_1.JPG

12_1.JPG 

Lapin Agile

A Lapin Agile-be lépve tényleg elfelejtettem, hogy 2014-et írunk, de erről picit később... 

lapin03.JPG

1855 körül nyílt a domb oldalában egy lugasos vendéglő, amelyet a tolvajok találkahelyeként tartottak számon és a falon gyilkosokat méltató jeleneteket ábrázoló képek lógtak. Eredetileg éppen ezért a  Gyilkosok Kocsmája nevet viselte, ami később rá is szolgált, amikor egy banda betört a helyre és megölte a tulajdonos fiát. Majdnem húsz évvel később, 1875-ben már Cabaret Au Lapin Agile néven vált ismertté.

lapin01.jpg

lapin01.JPG

A hely specialitása a vörösboros nyúlpörkölt volt, ezért festette meg cégérén a borosflaskát vivő, sapkás nyulat a kor híres rajzolója, Andre Gill. A XX. század fordulóján már olyan írók és festők kedvelt helye volt, mint Apollinaire, Picasso, Modigliani, Proust és Renoir. A nagyközönség leginkább talán onnan ismeri a hely nevét, hogy Picasso 1905-ben olajfestményen örökítette meg egy pillanatát "At the Lapin Agile" címmel.

picasso.jpg

A Lapin Agile manapság is várja a vendégeket, minden este 9-től zenés francia kabaré van műsoron. Ide külföldiként bejutni kicsit olyan mintha az ember egy titkos társaság gyűlésébe csöppenne. A festett üvegű ablakokon nem jön be napfény, odabent csupán néhány lámpa gondoskodik a halvány fényről, így az ember tanácstalanul vizsgálja, hogy az vajon egy valódi Lautrec a falon?

Sajnos bent nem tudtam fotózni, de ugyanígy képzeljétek el most is:

lapin02.jpg

Érdemes előre asztalt foglalni a csöppnyi szobába, mert nagyon népszerű, hamar megtelik az összes asztal, így fordulhatott az elő, hogy mi csak az előadók asztalához ülhettünk. Erre csak később jöttünk rá, amikor gyanússá vált, hogy a körülöttünk lévők minden dal szövegét tudják és tökéletesen éneklik azokat. A vendégek amúgy a fal mellett körben ülnek öreg fa asztaloknál és a hely specialitását, a cseresznye bort kortyolva mulatnak, a közönség aktív részvételére számot tartó zenés műsoron. Úgyhogy az sem árt, ha beszélünk franciául, különben hamar kínossá válik, hogy nem értjük min nevetnek a többiek... Így az est folyamán elég közvetlen hangulat alakul ki, mintha egy nagy család énekelne, tapsolna és nevetne együtt órákon át. Persze ebben a "családban" magyarként kicsit kívülállónak éreztem magam, úgyhogy még a műsor vége előtt kiosontunk. Mindenesetre itt mintha megállt volna az idő valahol az 1900-as évek elején, különleges élmény!

lapin05.JPG

*Ha szeretnél kommentelni, várlak szeretettel a blog Facebook oldalán!*

Kapcsolódó bejegyzés: Az én Párizsom